2019. január 5., szombat

31. fejezet

* * * HyoRin POV * * *

Alig hunytam be a szemeimet, amikor hallottam az ajtósúrlódást és megéreztem JongHyun mámorító parfümjének illatát. A motoszkálásból ítélve lekuporodhatott a kád mellé, de csak akkor nyitottam ki a szemeimet, mikor megéreztem melegséget árasztó tenyerét a jobb vállamra simulni. Megemeltem a szemhéjaimat, s egy csillogó mélybarna szempárba botlott a tekintetem. Egy édes mosollyal egybekötve.

- Szia, Prücsök – suttogta csendesen.
- Szia – motyogtam, s éreztem, hogy a fülem tövéig vörösödöm, pedig ismervén magam, nem is vagyok annyira pirulós típus, ám JongHyun pillantásától és közelségétől még én is kellőképpen zavarba jöttem. – Öhm. – Nagyot kellett nyelnem, hogy leplezzem lányos félelmeimet, de JongHyun parányi mosolya valahogy mégis nyugalmat sugárzott.
- Inkább mégis egyedül maradnál? – Ellökte magát a mosdó falától, mire hirtelen válla után kaptam, félig kimászva a kádból, hogy megakadályozhassam a távozásban. – Prücsök? – Hirtelen öltött paradicsomszínt magára, ahogy végigsiklott rajtam mélybarna tekintetével. – Huh. – JongHyunból egy hatalmas levegővétel szakadt fel, ujjaim még mindig ragaszkodóan kapaszkodtak erős vállába. – HyoRin – sóhajtott fel ismét, majd felém fordulva, leküzdötte a kicsiny távolságot, térdein támaszkodva magasodott fölém.
- JongHyun? – pislogtam rá kérdő szemekkel, már nem is érdekelt, hogy félig kint van mindenem a vízből, ahogyan az sem izgatott, hogy esetleg megfázhatok így.
- HyoRin, ne haragudj rám, de~ – elhallgatott.
- Igen? Mi az, JongHyun? – rebegtettem pilláimat, egyre nagyobb zűrzavar keletkezett a fejemben.

Túl sokáig azonban nem volt időm tanakodni, vagy akár mélázgatni az élet nehéz dolgain, ugyanis a következő két szívdobbanásom között csak arra lettem figyelmes, hogy JongHyun mancsai közrefogják az arcomat, orra milliméternyire van az enyémtől, tekintetével az enyémet fürkészi, ajkai között forró sóhajok szöknek ki. Újra és újra letuszkoltam a felgyülemlő gombócokat, s egyetlen lélegzetvételt követően már JongHyunra tapadtam.
Szenvedéllyel telve simította össze ajkainkat, dübörgő mellkasa az én nedves mellkasomhoz feszült, kezei továbbra is arcomon pihentek, reszketve fontam lüktető nyakszirtje köré tagjaimat. Magam sem értettem miért, de viszonoztam a felhevült csókot. Visszacsókoltam. Újra és újra. Lassanként egyre követelőzőbben, egyre vadabbul akartam érezni JongHyunt.

- HyoRin – zihálta a csókunkba pillanatnyi elválásunkkor. – Ezt nem szabad folytatnunk. – Mutató ujjával szakította el forró ajakpárját a számtól, önkívületlenül pihegtem homlokomat az övének támasztva.
- Miért nem? – szuszogtam csukott szemekkel.
- Egyszerűen azért, mert nem akarok visszaélni a helyzettel. Most nagyon sérülékeny vagy, és belebolondulnék, ha most ártanék neked bármivel is – súgta még mindig nekem döntve kobakját.
- Kérlek, JongHyun – hajoltam ajkaira, hogy újra érezhessem őket az enyémre tapadni. – Tudom, hogy nem fogsz bántani – csókoltam meg nyakának ívét egy ponton, mire megremegett az érintéstől.
- HyoRin, ne kísérts – lihegte összeszorított szemekkel, ahogy végighúztam számat torokívén. – Kérlek~.
- Tudom, hogy te is szeretnéd – súgtam fülébe, majd érzékien fogaim közé szorítottam fülcimpáját.
- HyoRin – morogta vágytól fűtött hangon, bal kezének ujjait vörös tincseim közé fúrta és rászorított. – Nem lehet, HyoRin. – Óvatos mozdulattal húzta el a fejemet nyakából, majd ismét megtámaszkodott a homlokomon. – Sokkal fontosabb vagy annál, minthogy most leteperjelek, és túllőjünk egy bizonyos célon. Nem azért marasztaltalak, hogy a vége egy őrjítő szeretkezés legyen, hanem azért, hogy biztonságban tudd magad a délután történtek miatt.
-  Komolyan nem értelek, JongHyun – elhúzódtam tőle, és oldalra döntött fejjel bámultam rá tovább. – Másodszorra akarsz kihagyni egy ilyen alkalmat, mint ez?
- Te pedig másodszorra kínálod fel úgy magad, mintha ez lenne a kötelességed. HyoRin, hát tényleg nem érted, mire megy ki a játék? – kérdezte.
- Játék? Te most játékot űzöl belőlem?! – fakadtam ki idegesen, ahogy egy szó megütötte a fülemet. – Játékszernek nézel?
- A fenébe is, Park HyoRin! – kiáltotta el magát ingerülten.
- Hazamegyek! – vágtam vissza, majd teljesen felegyenesedtem a kádban, ezzel JongHyun fölé magasodtam, a gyöngyöző habok lassan folytak végig a testemen.
- Nem mész te innen sehova!

JongHyun is felpattant a földről, megragadta a tarkómat és egy erős mozdulattal ajkaira rántott. Olyan vadsággal csókolt meg, hogy majdnem beleszédültem. A következő pillanatban mindkét karját csípőmre vezette, ösztönösen kulcsoltam össze lábaimat keskeny derekán, ívben feszültem meg tagjai között. A szobájáig bukdácsoltunk, idáig nedves hátam valami bársonyos anyaghoz ért, JongHyun pedig teljes testével fölém magasodott. Egész bensőmben remegtem, ahogy ott feküdtem JongHyun alatt, forró csókjai pedig csak egyre inkább elvették a maradék józan eszemet is...



* * * HyoMin POV * * *

Amikor TaeYeon beszélni kezdett TaeMin múltjának egy fontos részéről, egyetlen piciny pillanatra megrémültem. Rettegtem, hogy bármikor megbánthatom, és én is egy újabb heget ejtek a lelkén. Megőrjített a tudat, hogy könnyedén árthatok annak, akit már-már rajongva szeretek. De tudtam, hogy TaeYeon mégis milyen választ vár tőlem. Olyat, amivel megnyugtathatom.
TaeYeon egy mosollyal reagálta le a szavaimat, s többre már nem is volt szükségem feleletként. A könnyed társalgásunkat a telefonom pittyegése szakította félbe, bocsánatot kértem legjobb barátnőmtől, és felmarkoltam a mobilomat az ágyamról. JongHyuntól érkezett üzenet. Sietve nyomtam rá az olvasatlan levelet jelző ikonra, majd izgatottan fürkésztem a benne rejlő sorokat. 
HyoRin ma nálam alszik. Nem kell tovább gondolnod semmit, mert nem fog történni közöttünk semmi. Nem akarom ilyen állapotban hazaengedni! Jó éjt, HyoMin!

 Már miért is gondolnék én tovább bármit is JongHyun és a nővérem között? Hiszen csak barátok. Vagyis olyasmik. Vagy mik. Jesszus?! HyoRin JongHyunnál alszik! Tényleg! Nem viccelt a nővérem, amikor ugyanezt mondta a telefonban. TaeYeon gyengéd vállon kocogtatása volt az, ami kirángatott a belső monológomból, szabályosan összerezzentem, ahogy eljutott a tudatomhoz az érintése.

- Minden rendben, Minnie? – rebegtette hosszú pilláit.
- Ühüm – mormoltam. – Csak JongHyun írt üzenetet.
- JongHyun? Mert? – pislogott. – Nem a nővéreddel kellene foglalkoznia? – faggatott tovább.
- Épp a nővérem miatt írt – nevettem fel könnyedén.
- Hah?
- Ő is azt írta, amit Rin mondott nekem a telefonban. – TaeYeon kidülledt pupillája láttán rögvest folytattam is tovább a gondolatomat, mielőtt még információhiány miatt sokkot kap a szobámban. – Felhívtam Rint, mert aggódtam érte, mire sikerült annyit kiszednem belőle, hogy JongHyunnál alszik. Most pedig JongHyuntól kaptam egy üzenetet ugyanezzel az információval, így végre biztos lehetek a tervemben. Legalábbis egy részében mindenképp – mosolyodtam el elégedetten.
- Pontosan melyik részében is? – kulcsolta össze karjait a mellkasa előtt.
- Abban, hogy JongHyun nagyon is érdeklődik a nővérem iránt, és ez a megszelídítősdi annyira nem is tűnik rossz ötletnek.
- Gondolod, hogy sikerül teljesíteni is?

TaeYeon hangjában újabb kétséget fedeztem fel, de azt hiszem, mindezt joggal. Hiszen egyáltalán nem bízott a nővéremben, arról nem beszélve, hogy általam nagyon is jól ismerte a pasi ügyeit. Egy kicsit én magam is elbizonytalanodtam, elvégre én is pontosan így vélekedtem a nővéremről és az állítólagos kapcsolatairól. De JongHyun. JongHyunban volt minden reményem. Maga a tökély Rin számára, és amit az üzenetben is írt, csak még inkább meggyőzött erről.
Nem akarja hazaengedni, ergo aggódik a nővéremért. Azért szokás aggódnunk, akihez érzelmileg fűződünk. Akár egy szimpla barátként, akár társként, de vonzódunk hozzá.  A korábbi beszélgetésünket felidézve pedig hittem, hogy JongHyun már valamelyest egy társat próbál keresni magának, nem pedig kalandot az életébe. Egyszerűen össze kell jönnie ennek a tervnek!

- Lassan mennem kell, Minnie – pillantott az órájára TaeYeon, majd halványpír ült ki arccsontjára.
- Tudnom kéne valamiről? – mosolyogtam TaeYeonhoz hajolva. – Csak nem WonShik van a dologban?
- Csak de – sóhajtotta felszabadultan. – És nem dolog, csak mozi.
- Mozi után séta? – kérdezősködtem. – Vagy inkább valami izgalmasabb? – húzogattam fel a szemöldökömet, hogy kicsikarjam az infókat a barátnőmből.
- Ha annyira tudni szeretnéd, akkor mozi után éjszakai kószálást tervezett a városban – bukott ki TaeYeonból vöröslő arccal.
- Aww~!
- Na! Hagyd abba! – vállamra csapott, mire mindketten hatalmas nevetésben törtünk ki.

Sokáig nem kuncoghattunk, mert ezúttal TaeYeon mobilja vetett véget az örömködésünknek, s egyértelmű volt, hogy WonShik keresi őt a megbeszélt randijuk miatt. Boldogan engedtem útjára a barátnőmet, majd ahogy becsuktam a távozásakor a bejárati ajtót, hirtelen fojtogatni kezdett egy érzés. A magány. Valakinek az észveszejtő hiánya. Egyetlen arc jelent meg előttem. Pontosabban szólva, egyetlen éjfekete szempár. TaeMin. TaeMin jelenlétére volt szükségem, hogy enyhítsen az érzésen. Mielőbb. Felrohantam a szobámba, s kihasználva az alkalmat, a fürdőbe vonultam, hogy hosszú nyugodalmas perceket szerezhessek magamnak a kádban ázva, közben pedig hallgathatom TaeMin andalító hangját a szokásos esti telefonunknak köszönhetően.



* * * HyoJoo POV * * *

- Társkereső? – szólalt meg KiBum.
- Ühüm – motyogtam.
- Minek? – kapta rám a tekintetét, én pedig tudtam, hogy azonnal meg kell nyugtatnom, különben a végén kombinálni kezd.
- GwiBoon ötlete volt. Szerinte ezzel hamar találhatunk megfelelő partnert HyoRin számára, így feltett pár hirdetést, azokat nézegettük most.

KiBum megkönnyebbülten felsóhajtott, majd feldolgozva az információkat, kérdőn pislogni kezdett. Éreztem, hogy mielőbb részletes beszámolót kell tartanom KiBumnak, mert lehet, hogy a végletekig összezavarodik, aztán abból félreértés kerekedik, majd összeveszéssel záródik. Ezt pedig egyáltalán nem akartam. Közelebb fészkeltem magam KiBumhoz és az ölembe húztam a kezeit, összefontam ujjainkat.

- Megtaláltam HyoRin cuccai között egy búcsúlevelet, amit HyunSeung írt neki a szakításukkor – kezdtem bele hosszas monológomba. – Felhívtam GwiBoont, hogy segítsen megoldani ezt az egészet, mert nem bírom nézni, ahogy Rin szenved, és végleg kifordul magából. Egyszerűen képtelen vagyok elviselni, hogy elveszítem a nővéremet egy pasi miatt. – KiBum ujjaira szorítottam aggodalmaim közepette, s hirtelen könnybe lábadt a szemem saját elmélkedéseimtől.
- GwiBoon pedig úgy gondolja, hogy épp egy társkereső lenne a jó megoldás a nővéred problémájára? – kérdezte megértőn.
- Igen, szerinte ez jó megoldás lehet.
- És te mit gondolsz erről? – biccentette oldalra a fejét, ahogy egymás tekintetébe merültünk.
- Van némi kétségem az ügyben – vallottam be az igazat lesütött szemekkel. – Plusz félek Rin reakciójától is, ha kiderül, hogy én mesterkedtem a háta mögött.
- Ezzel mondjuk egyet is tudnék érteni – kuncogta a fülembe, majd egy parányi puszival illetett. – De mégis hogyan akarjátok ezt az egészet kivitelezni? – tért vissza az eredeti témához.
- Mire gondolsz, Bummie? – emeltem meg szemhéjaimat.
- Valahogyan találkoznia kellene a kiválasztott fiúval, nem? – nevetett fel könnyelműen.
- Hát. Igen. Gondolom. Gondolom, ezt a húgod már ki is találta.
- Azt még értem, hogy a srácokkal ti beszélitek le a találkákat, de a nővéredet mégis hogy’ a bánatba veszitek rá, hogy elmenjen?

Ez volt az a mondat, ami még inkább gondolkodóba ejtett. Hiszen odáig kivitelezhető volt a dolog, hogy feltesszük a netre a hirdetést, jelentkezik rá néhány lehetséges pasi, aztán Rin nevében megbeszélünk valamiféle találkát egyikükkel. De ha Rin nem tud róla, akkor hogyan is mehetne el a randira? Fuccs minden tervünknek!

- Akkor szerinted rossz ötlet ez az egész társkeresősdi? – pilláztam aprókat KiBumra.
- Nem feltétlenül. – A monitorra nézett, majd megint rám emelte csillogó lélektükreit. – Akkor összejöhet a terv, ha például te beszélsz meg egy vásárlói körutat Rinnel oda a találkahelyre, és te leszel az, aki nem megy el a randevúra, HyoRin ellenben ott lesz, így létrejöhet az a vakrandi.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretem az eszed?! – ujjongtam KiBum nyakába ugorva, mire megkapaszkodott a derekamban és magához ölelt.
- Csak az eszemért vagy velem? – kuncogta a nyakamba hajolva.
- Nem, paboya! – szorítottam meg egy szívdobbanásnyi időre, hogy tudassam vele, ostobaságokat hord össze szemrebbenés nélkül. – Azért szeretlek, mert szeretlek.
- Ez jó indok. Elfogadom.

KiBum előbújt a vállgödrömből, majd homlokra nyomott puszi után ajkaimat kereste meg, hogy egy érzéki csókkal zárjuk a korábbi csipkelődésünket. Ahogy megéreztem a forró ajakpárt számhoz érni, nem haboztam. Azonnal viszonoztam a negédes mámort, belefeledkeztem KiBum mámorító gyengédségébe. Noha, rajta kívül soha senkivel nem csókolóztam, talán az oviban volt egy kisfiú, akivel egyetlen egyszer sikerült egy gyors szájra puszi, de az valljuk be, közel sem hasonlítható egy igazi csókhoz; mégis KiBummal volt a legjobb ezt megtenni. S nem is akartam már más ajkakat érezni, amik bőrömhöz érnek. Ha GwiBoon nem toppan be egy magabiztos köhintéssel egyetemben, akkor pedig még tovább tarthatott volna a szenvedélyesebbé váló játékunk.

- Hol is tartottunk, HyoJoo? – pillázott vigyorogva. – Oppa? Kifelé! Női csacsogáshoz neked nem kell asszisztálnod! – fonta össze mellkasa előtt a karjait.
- Én csak picit foglalkoztam a barátnőddel, amíg te enyelegni méltóztattál a dolgozó szobában a barátoddal – nyújtotta ki a nyelvét megjegyzése végén.
- Yah! Mi nem szoktunk WooHyunnal enyelegni! – csattant fel vérvörös színben úszó arccal.
- Hátperszehogynem! – vágott vissza önelégülten vigyorogva. – Csak fél órába telik az, hogy letegyétek a telefont búcsúzáskor. – Ebben a másodpercben landolt egy mamusz KiBum mellkasán, ami GwiBoon lábáról került le, ami egyenesen vezetett egy testvéri párnacsatához, s amit még én sem úszhattam meg egyikük révén sem.


2 megjegyzés :

  1. Hello!
    A napom legjobb pillanata volt, mikor megláttam, hogy hoztál egy új részt :) Még olvasás közbe sikerült megfeledkeznem a lábfájásomról is ^^
    Ohh isten JongHyun egy lovag <3 Mind amiatt, ahogy Rinnel viselkedik, mind pedig, hogy még Minnienek is írt üzit. :)
    Bummie és az Ő esze :'D
    Örök hálám, hogy ma volt időd írni és megörvendeztettél egy csodás folytatással, köszönöm <3 Pusziii :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!
      Igazán örülök neki, hogy sikerült picit kikapcsolnod, elvégre minden egyes Álomnak ez lenne a lényege...
      JongHyun...hmm... <3 <3 <
      Bummie-nak néha lehetnek jó ötletei is..akár... xD
      Köszönöm, hogy írtál és nagyon örülök annak is, hogy ennyire tetszett a folytatás!
      Cupp!

      Törlés

Hope Land of Grafic