1. fejezet

* * * HyoRin POV * * *

Habozás nélkül löktem az ajtónak HongBint, ahogy becsukta azt kettőnk után. Körbe se néztem a hangulatosnak és szokványosnak beharangozott kis lakásában. Valahogy nem érdekeltek a bútorok típusai és a falak színei. Csak HongBin. És az, amit nyújthat nekem ezen az éjszakán.

Kicsit meglepődött a támadásomon, csak azt nem tudtam, hogy miért. Mit gondolt, hova fog kilyukadni ez a dolog? Odajött hozzám egy buli kellős közepén, miközben két poharat szorongatott az ujjai között. Tökéletesen jól látta, mennyire unom a társaságot, így semmi aggodalma nem is lehetett az elkövetkező események tekintetében. Elég volt csak rám mosolyognia, és máris vevő voltam minden továbbira. Főleg, amikor elvettem tőle az italt, és alaposan felmértem a terepet. Pontosabban szólva: Őt. Még szép, hogy igennel feleltem a kérdésére! Ki nem hagynék egy ilyen numerát a világ minden kincséért sem!

Lassanként felengedett, ahogy ajkaim és nyelvem játékba hívták puha párnáit és az ő vörös izmát, miközben karmolásztam is érzékien testének egyes részeit. A szenvedélyes csók alatt mellkasomat az övéhez préseltem. A pólóján keresztül éreztem a kidolgozott izmait, automatikusan fogtam az anyag aljára, és húztam lassanként feljebb a fehér matériát. Beleharaptam alsó ajkába, aztán a felsőt is megízleltem. Azóta erre vártam, mióta megláttam őt betoppanni a klubba a haverjai körében. Onnantól senki más nem érdekelt, csak HongBin.

A harapdálás után végre ő is felbátorodott, és határozottan simított végig a testemen. Feltérképezett mindent rajtam. Finoman belemarkolt a fenekembe, és közelebb húzott az ágyékához. Megéreztem a lábaim között duzzadó férfiasságát, a vad csókba nyögtem. Jobb kezét végigvezette a gerincem ívén, a falatnyi – hátul egyetlen fűzővel átkötött – felsőmtől könnyű szerrel megszabadított. Lehullott rólam, ahogy a narancsszínű falevelek szoktak egy könnyed fuvallatkor. Abban a pillanatban felperzselt az érintéseivel.

Elszakítottam ajkaimat az övéitől, szinte kettétéptem a pólóját, ahogy lerántottam róla, és azonnal tapadtam is vissza puha párnáira. Bal kezemmel beletúrtam fekete tincseibe, és lejjebb húztam, szabad kezemet merevedő testrészére csúsztattam. Összerezzent az érintésemtől. Akaratlanul mosolyodtam el a reakciójától. Pedig számítania kellett volna a dologra.

Tarkómon pihenő kezét feljebb vezette, és ujjait vörös tincseim közé fúrta. Megszorította őket gyengéden, majd a következő pillanatban elszakadt ajkaimtól. Halkan zihált, fekete szempárjában vad és visszafogott tűz táncolt. Forró sóhajai égették a számat.

- Mi az? – kérdeztem vágytól fűtött hangon, és már hajoltam is vissza hozzá.

- Nem... akarsz... inni... valamit? – lihegte a csókba.

- Nem vagyok szomjas – válaszoltam egy másodpercre elválva, majd folytattam ajkai kényeztetését.

- Enni... se... akarsz? – szuszogta.

- Nem ételre vágyom – tincseire szorítottam, és lehúztam a nadrág cipzárját.

A húzózár hangja hirtelen némította el. Engedett a mindkettőnket emésztő vágynak. Újra félgömbjeimre fogott, a korábbinál is erősebben markolta meg, kéj érzése vágott végig rajtam. Őrülten vágytam már rá, és csak egy hajszál választott el attól, hogy az enyém legyen a kiszemelt prédám. Magára rántott, ágyéka a csípőmhöz feszült, egyszerre nyögtünk a csókba.

Megemelt kicsit a földtől, rögvest átkulcsoltam a nyakát mindkét karommal, és még feljebb tornáztam magam a testén. Lábaimmal körbeöleltem keskeny derekát, és az első vízszintes felületig sétált velem. A nadrág lecsúszott combjai közepére, ahogy előrébb lépdelt; a miniszoknyám felsiklott egészen a csípőmig, ahogy folytonosan a fenekemet markolászta.

Elvette az eszemet. Felsikkantottam, amikor egy kissé hűvös felülethez értek a combjaim. Egy másodpercre lenéztem. Egy üvegfelületen találtam magam. Beharaptam alsó ajkamat, mélyen HongBin szemébe meredtem, aztán végleg megszabadultunk mindketten a feleslegesnek ítélt ruháinktól. Hol a másik segítségével, hol pedig egyedül. Fedetlen mellkasát melleimhez nyomta, szíve lüktetett a bordái között. Nem akartam tovább várni. Rászorítottam legnemesebb testrészére, és hagytam, hogy a vágy vezérelje minden mozdulatomat tovább...

* * * HyoMin POV * * *

Egy kisebb csattanás riasztott fel az éjszaka közepén. Az éjjeli szekrényemen heverő órámra néztem. Alig mutatott hajnali hármat. Mérgesen leszorítottam a szemeimet, és a fejemet a párnába nyomtam. Próbáltam keresni a magyarázatot a zajra, de nem találtam semmi értelmeset, hiába gondolkoztam rajta. Biztosan nem a nővérem mászott be az ablakon. Ahhoz még túl korán volt. Reggelnél előbb csak abban az esetben keveredett haza, ha nem sikerült jól a randi, és nem jött össze a kiszemelt pasival a dolog.

De mégis zavart ez a zajtalanabb koppanás. Furcsa volt. Lehet, hogy a húgom botorkált a konyhában valami éjjeli nasiért? Képes rá! Elvégre alvajáró kiskora óta. Hiába mondták azt az orvosok, hogy kinövi, nem történt meg a dolog. Én meg zsákszámra szedegethetem össze utána az üres csokis papírokat. Egyemmegaszívét! Kis husi. Felesleges emlékeztetnem az éjszaka történtekre, mert eddig még egyetlen egy alkalommal se jutottak eszébe a dolgok.

Lerugdaltam magamról a takarómat, és kimásztam a franciaágyból. Lábujjhegyen elosontam az ajtóhoz, nehogy megneszeljen valamit az éjjeli vendégünk. A falhoz simultam a hátammal, és vigyázva a kilincsre fogtam. Zajtalanul sikerült lenyomnom, és kinyitnom a térelválasztót. Kijjebb dugtam a fejemet, és kikukucskáltam a korom sötétbe. Örültem volna neki, ha macskákhoz hasonlóan láttam volna a feketeségben, de az orrom hegyét alig tudtam beazonosítani.

Hirtelen tompa fény gyúlt fel a fürdőszobában, majd vízcsobogás zaja érkezett ugyanonnan. Igényes egy betörő, mondhatom. Felkaptam a mellettem lévő szekrény háta mögé rejtett baseball ütőmet, és kimerészkedtem az előtérbe. Megszorítottam az ütőt, a fejemhez emeltem, hogy a kellő pillanatban képes legyek lecsapni vele. A fürdőig lopakodtam ebben a támadóállásban, végül az ajtó előtt megálltam.

A lábfejemmel beljebb toltam egy kicsit, a nyíláson át tökéletes rálátásom lett a tükörre. Rászorítottam ismét a markolatra, és hátrébb húztam kicsit a karomat, hogy megfelelő szögben suhintsak vele. Váratlanul tárult ki előttem az ajtó, és én még váratlanabbul mozdítottam meg a karomat. HyoRin időben feleszmélt, így elkapta az ütő végét, és a fejével is távolabb húzódott.

- Te mégis mi a jó büdös francot csinálsz? – csattant fel erőteljesen suttogva, nehogy felébressze a szendergő húgunkat.

- Te mit csinálsz ilyenkor?! – ripakodtam rá hasonló hanglejtéssel.

- Fürdök? – elengedte a karomat, és összekulcsolta a sajátjait a mellkasa előtt.

- Mi van, nem jött be a randi? – magam mellé eresztettem az ütőmet.

- Már miért ne jött volna be? – nézett rám értetlenül.

- Mert mondjuk itthon vagy?

- Gyors menet volt – elvigyorodott.

- Ennyire?

- Tch. Nem volt kedvem a srácnál aludni.

- Még a végén megkedvelted volna, és esetleg több is szóba jöhetett volna köztetek egy futó kalandnál?

- Fejezd be, Min. - mormolta az orra alatt, jobb kezével összerázta hosszú tincseit. - Nem vagyok kíváncsi a „Mindenkinekmegvanapárjaavilágbancsaktalálkozniukkell” és az „Inkábbazigazitkeresdakalandokhelyett” mondataidra – vetette oda gúnyosan.

- Miért vagy ilyen? – kérdeztem homályos szemekkel, és kicsit elcsukló hangon.

- Megvan rá az okom – egy csalódott sóhaj szakadt fel a nővéremből.

- Megint Hyun~

- Ki se mond a nevét! Túlléptem a dolgon! – jelentette ki határozottan.

Persze csak HyoRin akart határozott lenni. Talán még el is hittem volna neki, ha nem remegett volna meg a hangja a túllépés gondolatánál, és nem lábadt volna könnybe a szeme a „dolog” szónál. Megtámasztottam az ütőt az ajtófélfán, és HyoRinhez léptem.

Egyetlen mozdulattal karoltam át a testét, és húztam közelebb magamhoz. Bármennyire szerettem volna, nem tudtam sokáig ölelni. Egyrészt HyoJoo toppant be mögénk, másrészt pedig bűzlött a férfi parfümtől és az alkohol is érezhető volt még. Elengedtem a nővérem derekát, nyomtam egy gyors puszit az arcára, és fordultam egyet. HyoJoo kómásan állt előttünk, és majszolt valamit, majd lenézett az ütőre. Ebben a másodpercben nyelt félre.

* * * HyoJoo * * *

Valaki a torkomra markolt, és összeszorította a gigámat, éreztem, ahogy távozik a maradék levegő a testemből. Próbáltam köhögéssel eltántorítani a nyelőcsövemet szorongató alakot, de hasztalan volt. Bár úgy tűnt, lazítottak az ujjai, de még mindig nem kaptam levegőt.

Két puha tenyér fogott a vállaimra, picit megrázott, aztán a hátamon simított végig újra és újra. Hosszú és lassú mozdulatokkal, majd egy pohár jelent meg előttem, benne átlátszó folyadékkal. Víz. Víz? Az minek?! Nem vagyok szomjas! Álmomban nem szoktam inni vizet! A számhoz emelte a poharat, és másik kezével megtámasztotta a tarkómat. Óvatosan megdöntötte, hogy a víz átfolyjon a számba, és lecsordogáljon a torkomon.

- Jól vagy, Jojo? – hallottam Rin dallamos hangját, de mintha három kilométerről kérdezte volna suttogva.

- T-tessék? – motyogtam, végre láttam magam előtt egy vörös és zilált hajzuhatagot egy aggódó szempárral egybekötve. – Rin? – biccentett, és oldalra fordítottam a fejemet. – Min? – a másik nővéremtől is egy bólintást kaptam válaszul. – Mit csináltok? – tettem fel elgyötört hangon a kérdésemet, miután sikerült jobban észhez térnem.

- Én fürdök – szólalt meg elsőként Rin.

- Én meg azt hittem, hogy betörő jött, és le akartam ütni – suttogta Min.

- Aham. Akkor én most megyek vissza aludni.

- Biztos, hogy jól vagy, Jojo? – Rin megállított fordulat közben.

HyoRin bármennyire is akarta leplezni az irántunk érzett aggodalmait, ilyenkor nem bírt parancsolni a belső énjének. Nem tudott rideg és számító lenni. Sem érzéketlen. Láttam a szemében a féltést. Ismertem őt. Ez az énje, amit kifelé mutat, csak egy maszk volt mindig is. Szerette volna titokban tartani mindkettőnk előtt, de nem estünk a fejünkre.

Felsóhajtottam. Legörbült szájjal araszoltam közelebb az idősebb nővéremhez, és fontam is át kecses derekát a karjaimmal. HyoRin is megeresztett egy boldog sóhajt, majd a vállaimra vezette a tenyereit. Belebújtam a nyakába, egy szívdobbanással később pedig HyoMin simult hozzám hátulról, és zárt a másik nővérem is a karjaiba. Elvesztem a hosszú és vékony végtagokban, de mérhetetlenül boldog voltam.

Hiába teltek néha veszekedéssel a napok, akkor is szerettem mindkettejüket, és soha nem tudtam volna választani közülük. Csak az fájt, hogy ugyanarra vágytunk mindhárman, de mégse tudtak dűlőre jutni egymással. Az érveik voltak a legérthetetlenebbek. És mindazonáltal feleslegesek is, hogy miért épp a másikról vegyek példát.

Erősebben megszorították a testemet, kaptam egy-egy nagy puszit a fejbúbomra, majd először Rin lazította el a karjait, aztán Min is elhúzódott tőlem. Szusszantottunk egy nagyobbat. HyoMin felkapta a védekező eszközét, és HyoRin is a kádhoz ballagott, hogy elzárja a zubogó vízcsapot.

- Most már tényleg lefekszek aludni. Holnap Zh-t írok, és nem szeretnék kispandaként kinézni reggel.

- Aludj jól, Jojo – mosolyogta Rin, és egy homlokra adott puszival zárta a jókívánságát.

- Szép álmokat, Hugi! – megsimogatta a karomat HyoMin, és ő is adott egy puszit az arcomra.

- Ti is feküdjetek le – mosolyogtam, és irányt váltottam.

Arrébb csoszogtam, de nem mentem egészen a hálómig, hallótávolságon belül maradtam.

- Szeretlek, Unnie – motyogta halkan Rin, elmosolyodtam.

- Én is téged, Minnie. Menj, feküdj le, mert nagyon késő van.

- De te is! – fenyegette mosollyal a hangjában.

Szélesedett a görbületem, és végre boldogan vánszorogtam tovább. Becsuktam az ajtót, és bevetődtem az ágyamba. Magamra húztam a paplant; hiába morogtak egymással, amikor betoppantam közéjük, szeretettel váltak el egymástól. Jó buli ez az alvajárás. Legalább büntetlenül császkálhatok az éjszaka közepén, és a nővérkéimet is kibékíthetem.